Hegkezelés

A heg nem csupán esztétikai probléma. A kezeletlen hegek által okozott letapadások komoly mozgásszervi (és belső szervi) betegségekhez vezethetnek. Korlátozzák mozgásainkat, ezáltal szűkítik az ízületek mozgásterjedelmét. Megbontják az izomegyensúlyt, így megváltoztatják fiziológiás mozgásmintáinkat. Összességében jelentős mértékben járulnak hozzá testünk deformálódásához, korai rugalmatlanná válásához, fáradásához, öregedéséhez, különböző mozgásszervi-, vagy belső szervi fájdalmakhoz.

Kóros hegképződéssel akkor kell számolnunk, ha a gyógyulás során a hegesedés folyamata lokális vagy szisztémás okból kifolyólag sérül. 

Lokális hatás az, amely közvetlenül hat a sebre, ide tartozik a vérellátás, a fertőzés vagy az izom összehúzódás, amely a heget erősen húzza. Ilyen például egy szoros kötés is. 

Szisztémásnak pedig azokat a tényezőket tekintjük, amelyek az egyéni gyógyulási hajlamot befolyásolják, például a genetikai hajlam, az életkor, a táplálkozási szokások, az esetleges diabetes, egyéb meglévő betegségek, a dohányzás, C-vitamin hiány, ideggyulladás stb.

A heggyógyulás hosszú folyamata során a manuális technikák (hegkezelés) általában komoly segítséget jelentenek. Hozzájárulnak ugyanis ahhoz, hogy a keletkezett heg minél jobban betöltse az eredeti szövet funkcióját. E technikáknak nagy szerepük van a fájdalom csökkentésében és az életminőség javításában is, hisz kezelés híján komoly mozgásszervi és belső szervi problémákhoz vezethetnek a hegképződés során kialakuló letapadások.